A larabárok rosszak a fogyás szempontjából, Bölcsőd lesz a koporsód
Mit ér a birodalom, ha rajtam kívül senki nem félti? A rengeteg pénz, a végtelen birtok, a dübörgő üzlet mind-mind fölösleges, ha nem kell az utódoknak. Az én olvasatomban a pénz nem más, mint egyfajta tolvajkulcs, amely kapukat nyit meg. Arannyal, bankóval nem vehetünk boldogságot — de a pénz kikövezi a sikerhez vezető utat.
Egyre inkább úgy tûnik, versenyt futunk az idõvel. Csak remélhetjük, hogy a tudósok találékonysága és a kormányok elszántsága végül megoldást Persze megoldás már ma is létezik, amit úgy hívnak: önkorlátozás, de sajnos — valljuk be — ez soha sem volt az emberiség sajátja. Ő ra álmodja sokad magával, az új erőmű csodáját. Ami biztos, addig kár a magyar népnek a régi szovjet és francia vackokat erőltetni, mire megtérülne, már csak teher és gond lesz, unokáinknak.
Engem pedig a siker tesz boldoggá. A hely mára fogalom lett. Nyugodtan állíthatom, hogy ez a pesti cím nemcsak összefonódott a nevemmel, hanem én magam vagyok a Vámház körút 9. Minden percem a boltban töltöm. Itt vagyok nyitástól zárásig, heti hat napot az irodámban üldögélek. Volt időm megtanulni: az üzlet nem megy magától, a főnök vigyázó tekintetére nagy szükség van. Pláne ott, ahol százmilliós kincsek találhatók. Mert körülöttem minden roppant értékes: ékszerek, régiségek, festmények, bútorok.
Eszmei értékben és forintban egyaránt kifejezhető gazdagság. Kértem, jöjjön vissza hétfőn. Tudja ő jól, hogy pénteken a diós ültetvényen van, de szegény összekeverte a napokat — számol be Tündike, a személyi asszisztensem. Dünnyögök valamit az orrom alatt válaszképpen. Tisztában van vele, többre aligha számíthat tőlem.
Tündi szinte családtagnak számít, nálunk lakik, az udvaron álló kis házban. Helyes kislány, elkísér mindenhová, egész nap együtt vagyunk.
Ismeri a szokásaimat, tudja, kinek a hívásait fogadom, s kik azok, akiket távol kell tartani tőlem, s valami ürüggyel elegánsan lerázni. Ugyanakkor azt is tudja, melyik kuncsaftot kell bevezetnie az elszeparált részbe, amit egy rézállványról leakasztott bordó kötéllel határolunk el.
A FÜGGÖNY ELŐTT ÉS A FÜGGÖNY MÖGÖTT
A lakkretikülből csipkésszegélyű zsebkendőjébe csomagolt nippet, régebben még exkluzív arany ékszert is előhalászó Rizmayerné is a kiváltságosok egyike. Bár van a boltban becsüs, az ősz haját kilencvenévesen is a larabárok rosszak a fogyás szempontjából kontyban viselő, madárcsontú a vad yam jó a fogyáshoz mégis személyesen szoktam fogadni.
Hiába köt ki a végén valamelyik alkalmazottamnál, neki fontos, hogy velem, a főnökkel, a Klapkával beszéljen. Minden alkalommal elmeséli, hogy látott még táncolni a Béke Szálló kupolájában, s ilyenkor azt sem felejti el megemlíteni, hogy egykor nagyon klassz pali voltam.
Mindkettőnknek jólesik a nosztalgia. Lássuk be: a mi korunkban ilyen emlékidézésre már csak ritkán akad partner. Rizmayernéhez hasonló, évtizedek óta visszajáró, apróságaikat értékesítő kisemberek és persze állandó vevők járnak ide. Sohasem voltam sznob, sem álszent, ahogyan prűd sem, ezért a nyugdíjából alig tengődő asszonyt ugyanúgy fogadom a kordon mögött, mint a multimilliomos üzleti partnert.
Valahogy fáradt vagyok ma, de a munka nem állhat meg. Az asztalomra pakolt számlákért nyúlok, amikor Tündike leteszi elém a délelőtt tizenegykor esedékes gyógyteát.
Hagyom is a számlákat, inkább hátradőlök a királyi fotelben. Eluralkodik rajtam a nyugalom, miközben hosszan kortyolgatva, a forró tea minden cseppjét kiélvezve végignézek a boltomon. Szemem a papírhalmazról az íróasztalon sorakozó képekre téved. Sok van, tucatnyi.
Az egyik régi, már sárgás színű fotón egy kézzel emelem magasba Dinát, hajdani táncpartneremet a Moulin Rouge színpadán. A másik családi kép, műtermi, beállított.
A szent kísértet nemzedékek életét fosztotta ki. Milliók szégyellik infantilis évtizedeiket. A révületet. Hogy hittek a mennyországban. Ez a közös bűn.
Vigyázzban ülő, parancsszóra mosolygó gyerekeimmel — és anyjukkal. Mellette napfényes nyáron, ágon csüngő diótermésemet méregetem ingujjban. Mindig előttem vannak Németországban élő, ritkán látott, babavigyorú szöszke unokáim, és természetesen Mary Zsuzsi emléke is ezüstkeretbe került.
- Calaméo - Buza Péter A Kossuch Ház
- Ted Levine Jame 'Buffalo Bill' Gumb amerikai pszichothriller, perc, A Bourne-rejtély Egy olasz halászhajó legénysége félhalott férfit ment ki a tengerből.
- Fogyás 3 kg
- Bölcsőd lesz a koporsód
Sóhajomat szerencsére nem vették észre a beosztottak. A larabárok rosszak a fogyás szempontjából a képek mindig felkavarnak, de ezúttal olyan keserű kudarcérzés árad szét bennem, amilyet eddig nem tapasztaltam. Karácsony óta — amikor születésnapomon ismertettem végrendeletem tartalmát gyerekeimmel — egyre gyakrabban szorítja vasmarokkal az egyébként makkegészséges szívemet a rossz érzés, hogy igenis van valami, ami fölött nincs hatalmam. Ezt képtelen vagyok megoldani pénzzel vagy a kismilliószor bevált üzleti trükkjeim valamelyikével.
A tea rég elfogyott, de nem veszem el a számtól a csészét. Leperegnek előttem az emlékek: az első seftelésem nyolcévesen, a porta előtti porban; a háború, a mellettem lelőtt fiú, akinek agyveleje arcomba fröccsent; vagy az elkábított kislány, aki kiabálni kezdett kocsim csomagtartójában, miközben éppen a határon csempésztem Nyugatra.
Amikor üzérkedésért börtönbe csuktak; amikor gyönyörű táncosnőkkel Európa legnagyobb revüszínházában léptem föl. A kín, amikor csecsemő fiamat fogtam halott feleségem kihűlő teste mellett a szülőágyon; amikor kétezer autót vettem magamnak; vagy amikor a válság legnagyobb aranyrúdszállítmányát szereztem meg.
A tavasz illatát is érzem, lehunyt szemem előtt látom az első ásónyomot kifordulni a földből, pedig már tizenöt éve, hogy elültettem az első száz diófacsemetét. Állítólag halálunk előtt lepereg előttünk életünk filmje. Noha még nem érzem közelinek a kaszás érkezését, az érdekel, hogy minden úgy történik-e majd az én filmemben, ahogy átéltem.
Nem érdekel a halál, nem félek a megváltoztathatatlantól. Néhány hónapja adtam át végrendeletemet bizalmas ügyvédemnek. Számot vetettem a vagyonommal, s bizony milliárdos lett a végösszeg. Ez életem mérhető eredménye, ami nem tudom, mivé válik. Talán kártyavárként omlik össze minden, amit felépítettem. Bár a német börtönben, ahová adócsalásért zártak be, egy pap lett a legjobb barátom, mégsem lettem vallásos. De talán jobb is a larabárok rosszak a fogyás szempontjából, hogy nem látom, ahogy kipakolják az íróasztalomat, és a régiségek helyére valami bankfiók steril, unalmas berendezése kerül, és pillanatok alatt feledésbe merül a Vámház körút 9.
Majdnem mindent képes voltam irányítani életem folyamán, ha kellett, lefizetéssel, manipulációval, akár lódítással, de a gyerekeim akaratát nem tudom befolyásolni. Ahogy apám sem tudott a larabárok rosszak a fogyás szempontjából.
Már látom, hogy erre hiába várok, egyikükben sincs érdeklődés az üzlet iránt. Ez egyre jobban zavar, emiatt egyre gyakrabban morgok. Bassza meg, hogy már megint nekem kell felkelni hajnalban! Kurva kölkök, nyolcvanöt évesen nekem kell bemenni szombaton az üzletbe! Persze, amikor többnapos ünnep miatt nem nyitunk ki, vagy, mondjuk, elmegyek nyaralni, rögvest rájövök, hogy halálosan unatkozom a legszebb tengerparton is, ha nem üzletelhetek, ha nem járhat az agyam újabb és újabb vállalkozáson.
Nem tartok a haláltól, mert megéltem jót, rosszat, élveztem a gazdagságot, a gyönyört, de láttam a sötétet, és részem volt a nyomorban is.
Klapka György - Aranyember
Mindent megtapasztaltam, amit érdemes, és elrendeztem a dolgaimat, ahogy lehet. Mégis bánt, hogy egyik fiam vagy lányom sem építi tovább, amit teremtettem. Egyikükben sem látom azt az üzleti vénát, amit örökölhettek volna, egyikük sem vágyik a diósba, nem érdekli őket a régiség, sem az arany. Végső kudarcomnak tartom, hogy képtelen voltam megszerettetni az én világomat a srácokkal.
Végrendelkeztem, mert a vagyonnal az életüket szeretném könnyebbé tenni, megadni nekik azt a biztonságot, hogy tudják: nélkülözniük sohasem kell majd.
- Sándor András MÉLYINTERJÚK 2. – Újabb 45 beszélgetés by lelekbulvar melyinterjuk - Issuu
- Fogyás gépekkel Utánanéztem pedig, de ezek martha stewart karácsonyfa
- A szorongás fogyás tünete
- Olvasói profil • Café Momus
Bárhogy is tiltakozik ellene minden porcikám, belátom, hogy gyerekeim, akiket imádok, kialakították a saját életüket, és azt nem úgy akarják élni, mint az apjuk.
Egyikükben sincs meg az a kalandvágy, az a bátorság, ami bennem volt. Talán a nekik megadott biztonsággal tettem őket ilyenné. Mindegyikükre büszke vagyok, de világosan látom, hogy halálom után darabokra eshet, amit hetven éven át fáradhatatlanul építettem.
Fáj, de nem tudok tenni ellene… Azon kapom magam, hogy még mindig a csészét szorongatom. Egy pillanatra sem vettem el a számtól, miközben a gondolatok kavarogtak a fejemben.
A NYUGATI PART EGYETLEN MAGYAR NYELVŰ HETILAPJA ENGLISH PAGE - pg. 6 FÜGGETLEN KÖZÉLETI HÍRÚJSÁG
Végre leteszem az asztalra, s feltápászkodva a fekete bőrfotelből, visszazökkenek a valóságba. Az üzlet korábban álmosító, monoton háttérmormogása dallamossá válik. A teaszünetnek vége. Megjött már a mai posta?
Buza Péter A Kossuch Ház
Várok egy szerződést. Ja, és szóljon a pénzügynek: nézzék meg a bankszámlát, átutalták-e az olaszok a 70 ezer eurót, az utolsó előtti kamion dió árát? Anyámtól az üzleti érzéket és a kalandvágyat örököltem, apám pedig a larabárok rosszak a fogyás szempontjából művészet iránti szeretetét és a színpad iránti affinitását adta át nekem. Sokáig viaskodott bennem az ősök kétféle »öröksége«, de végül a pénzszerzés tudománya kerekedett felül. Ösztönös képesség ez, mióta csak az eszemet tudom, jó érzékkel nyúlok mindenhez, ami pénzt és sikert hozhat.
Állj meg, mert agyonütlek!
Én persze menekültem a poros utcán a porta háta mögötti rét felé, ahogy csak a lábam bírta. Egyszer már nagyon elvert ezért, s most megint kinyitottam a pofonos ládát, mert rontottam az üzletet. De képtelen voltam leszokni róla, hogy fél áron, két fillérért adjam tovább az agyaggolyókat, amit apám árult néhány perccel korábban négyért.
Ráadásul a boltunk ajtaja előtt bonyolítottam az akciót, gyümölcsöző jövedelmet szerezve — természetesen magamnak… Hajdanán nagy kincs volt a gyerekek között az agyaggolyó. Hogy mit csináltunk vele?
Nem kivételes fontosságú, nem a nemzet életében meg különböztetett szerepet játszó a família, de életükkel építik, építették mégis azt, amiről azt mondjuk: Magyarország. Am iről azt mondjuk: Budapest. Am iről állítjuk: társadalom. A Kossuch ház regénye nemzedékek közös élménye: szövegeik, képeik, familiáris legendáik, családi társadalmuk, a dokumentumok, amelyek három-négy nemzedéknyi időt kötnek csokorba, egyesítenek sorssá.
Az agyaggolyózás akkoriban olyasmi volt, mint manapság a golf. Csak nem elegáns ruhában, ütővel juttattuk a lyukba a golyót, hanem maszatosan, a földön hasalva, az ujjunkkal pöcköltük. Nagyon ügyes voltam, s előfordult, hogy egy-egy menet alatt golyót is nyertem.
- Adjunk hozzá zsírt a fogyáshoz
- gondola Fórum :
- Klapka György - Aranyember - Free Download PDF
- Csery fordításából Kotsi-Patkó János költötte az operaszöveget.
- Mindenki azonnal a barátod akar lenni, miközben nem is ismered őket.
- PÜNKÖSTI ÁRPÁD: RÁKOSI BUKÁSA, SZÁMŰZETÉSE
- Ezekben vannak az úgynevezett diszkrét följegyzések.
- Tovább és tovább ül és zsíréget
Így a boltunkból kilépő srácnak mindig felajánlottam egy avató meccset. Először, persze, hagytam győzni a nyavalyást, ám amikor már nyeregben érezhette magát, hamar elnyertem a golyókat, melyeket aztán fél áron ajánlottam fel a legközelebb arra járó fiúnak.
Biztosra mentem: előbb beküldtem a boltba, hogy győződjön meg róla, milyen drága ott a portéka, és mennyire jól jár a soha vissza nem térő lehetőséggel.
Miután nyélbe ütöttem az üzletet, természetesen újra következett a bevált golyóavató mérkőzés.
Akkoriban egy egész görögdinnyét lehetett kapni 6 fillérért, így amikor játszmánként fillért kerestem, igazán gazdagnak érezhettem magam. Csakhogy apámat más érzés kerítette a hatalmába… Erre is kidolgozott trükköm volt! Amikor már szorult a hurok a nyakam körül, mindig eltűntem, s mire jött a másnap, addigra lehiggadt apám, el is felejtette, hogy megkurtítottam a kasszáját.
Gyakran mondogatta: olyan rossz ez a kölök, mint a pokol.